Már megint valami, ami az egészségemet illeti és amiből fel kell tudnom állni. Úgy néz ki, hogy tökéletesen be van állítva a pajzsmirigyem, hogy szoptatás alatt tökéletes (már-már túl alacsony néha :) ) a cukrom, pedig aztán sok szénhidrátot eszem... most viszont itt van valami újabb.

 

Tudvalevő, hogy a kismamák nem kapnak kellő szintű tájékoztatást arról, hogy mi megy végbe testükben a várandósság 9 hónapja és a szülés során. Azt sem mondják el nekik, hogyan kell megfelelően regenerálódniuk, mert hiszen maguk az orvosok is teljesen hadilábon állnak a pocak regenerálásának témájával. Azt tudják, hogy jó az intim torna és a hasfalat lehet erősíteni (az én orvosom legalábbis ennyit elmondott - hogy aztán ez pontosan mit jelent, nem részletezte), de sok helyen még ennyit sem említenek.

 

 

Hogy ellenőrizni kellene

  • a hasizmokat, szétválást, kötőszövetek gyengeségét?
  • Nincs-e inkontinencia, aranyér?
  • Természetes szülés esetén a sok esetben átvágott és ezzel funkcióját veszített gátizmot, hogy erőre kapott-e?
  • Császármetszés esetén speciális instrukciókkal ellátni a kismamát, hiszen mégiscsak egy nagyműtéten esett át? (Ehelyett szimplán hazaküldik).
  • Átvizsgálni a medencefeneket, törzset, hogy minden együtt vajon stabilan tudja-e tartani a belső szerveket?

Nem, nem szokták említeni.

 

 

Akiknek problémájuk van, nem beszélnek róla, mert vagy szégyellik a dolgot, vagy mert azt hiszik, hogy mindez teljesen normális és természetes velejárója a szülésnek. De nem, nem kell annak lennie!

 

Én most leírom az esetemet, hogy ne szaporítsam a némák táborát, viszont felhívjam azoknak a figyelmét, akiknek erre szükségük lehet! Hiába vagyok valamennyire hozzáértő, a szülés utáni regenerálódáshoz - nem meglepő módon - nem értek. Annyit tudtam azelőtt is, hogy minden eset más és lehetnek olyan esetek, amelyek különös odafigyelést igényelnek. Mivel azonban jelentős szétválást nem tapasztaltam a hasizmaimban (1 ujjnak mértem, lehet, hogy tévesen), álmomban sem gondoltam volna, hogy lehet még valami következménye a szülésemnek... például egy kezdődő sérv.

 

Nem gondoltam volna, mert legtöbbször elintéznek azzal (még olyanok is, akik valamicskét kapisgálnak a témában!), hogy mivel én természetes úton szültem, ezért 6 hét, aztán uzsgyi, máris rendben vagy, minden megy tovább. Hát, nem feltétlenül...

 

 

Amit rendezni kéne mindenkinél szülés után

 

diaphragm.jpg

 

 

Nálunk még szülésfelkészítő sem volt, pedig úgy vélem, hogy nagyon fontos lenne. Sem lakhelyemen, sem ott nem volt ilyesmi, ahol szültem. Mikor szülés során odáig jutottam, hogy nyomhattam, kb. 3. próbálkozásom után elmagyarázták, hogyan is kell azt csinálni! Pedig néztem videókat... lehet, hogy nem is voltam hatékony, vagy rosszul csináltam és ezzel ártottam magamnak (ez persze kicsit viccesen is hangzik, hiszen a gyerek végül csak kijött, úgyhogy e tekintetben hatékony volt :))) ).

 

Amit fontosnak tartanék még, hogy legyen nagyon-nagyon kihangsúlyozva, túlhangsúlyozva, az a gyermekágy szükségessége! Mivel rooming-in volt, már a kórházban sem feküdtem, hiszen a babát megkaptam a szülés után azonnal, és 3 napon át minden pillanatban onnan már én láttam el. Egy pillanatig sem bántam! Viszont még nem tudtam fekve szoptatni, ezért már ott kezdődött az állandó felülésezés. Itthon pedig szintúgy sosem pihentem, folyton talpaltam érte, mert képzeljétek: egyszerűen nappal nem aludt a huncutpók!

A gyermekágy azt jelentené, hogy 1-2 hétig csak fekvés van! A 6 hét már fantasztikus filmbe illő... Hát, minden volt, csak fekvés nem. Éjjel is állandó szoptatás, nappal minimum 10 pelenkacsere, ringatás, eleinte, míg beletanul az ember, minden sokáig tart és folyton mozgásban van. A következő babával beköltözöm az ágyba 2 hétre és kész :)

 

Mielőtt tovább megyek, én végig tudtam, hogy nem vagyok teljesen rendben, kerestem a módot, de nem találtam, hogy mi a nekem való regenerálódás, így leginkább végül az edzés elmaradása jutott az amúgy is virgonc baba mellett. Kisvárosban a témához értő gyógytornászról álmodni se merjen senki... (most lehet, hogy ÉLŐ online konzultációt fogok igénybe venni).

Így talán érthető, miért próbáltam korábbi írásomban kihangsúlyozni, hogy szülés után ne vessük magunkat azonnal az edzésbe, mert nem a fogyás és a külsőségek a fontosak!!!

 

 

 

Gratulálok, de nem ez a fontos, hanem az, hogy mi van belül

maxresdefault_1.jpg

 

 

A diagnózisom óta picit nyugtalan vagyok. Elszánt is lettem, hogy 100%-ig regeneráljam magamat, ha ez egyáltalán lehetséges.

 

 

Ma éjjel 2 és 4 között nem aludtam, csak forgolódtam. Majd mikor sikerült visszaaludnom, azt álmodtam, hogy odajöttek hozzám az utcán ismerősök megdicsérni, milyen jó alakom van ilyen rövid idővel a szülés után és hogy lefogytam! Ezt szinte mindenki mondogatja nekem.... (20 kilót fogytam amúgy, 15-öt híztam terhességgel)

És akkor én azt mondtam nekik álmomban: "Az egy dolog, hogy hogyan nézek ki, de belül gyenge vagyok! S....m van".

 

 

Említettem korábbi írásomban is, hogy a szüléssel nagyon meggyengültem. Azt viszont nem említettem, hogy a kórházban a szülés másnapján sírva fakadtam, olyan mértékű volt ez az alsótesti gyengeség. Nem részletezem... Dúltak a hormonjaim (azon a napon este hidegrázásom is volt, valami nem volt normális, de átment rajtam 1-2 óra alatt!), így gondolom, érzelmileg is megborultam. Sírtam és sírtam, nem volt senki a szobában, csak az alvó baba és a kétségbeesett, bőgő anyuka. Aztán összeszedtem magam és elkezdtem intim tornázni ott azonnal. Már aznap éreztem a hatását. Azt is említettem hogy alhasi fájdalmak miatt fel kellett függesztenem a megkezdett tornákat. Jó előre felkészültem, hogy mit fogok majd végezni, mikor szülés után eljön az ideje. (Persze a kismama részre is felkészültem, mégis a 30. héttől kb. már csak sétáltam). Nem bíztam a véletlenre, profi által összeállított programot vettem. Másnak bevált. Nekem nem.... A felfüggesztés lényegében mindenre vonatkozott, néhány hetente rápróbálkoztam könnyebbnél könnyebb regeneráló mozgásformákra (pitiáner dolgokra kell gondolni, specifikusan szülés utáni regenerálódásra kidolgozva, abból is már a leggyengébbeket fogtam) és végül mindig oda lyukadtam ki nagyon hamar, hogy fáj a hasam, hagyom én ezt még... séták során és azt követően is mindig hasfájást éreztem.

 

Mikor eljött a bűvös 6 hét (torna csak ezután), elfogadtam, hogy nekem talán tovább tart felépülnöm. 3 hónál felhívtam ismét az orvosomat, szerinte nőgyógyászatilag rendben vagyok.

 

Írtam, hogy a baba ételérzékenységei miatt diétázom. Immáron másfél hónapja. Érdekes módon nekem is sokat javult az állapotom, mert az emésztési problémáim nagy része megszűnt és a hasfájásom is elmúlt egy időre. Ez tudatosította bennem, hogy a hasam valamiféle emésztési gond, netán irritábilis bélszindróma miatt fáj. Bevallom őszintén, én ennek sokkal jobban örülnék, mint ami a valóság!

Sajnos a tüneteim szinte bármire utalhatnak az endometriózistól kezdve a petefészekrákon, bélgyulladáson, sérven át ... szinte mindegyik okoz fájdalmat és emésztési gondokat. Szerencsére azért annyira nem komoly a helyzet. Azt hiszem.

 

 

Leginkább annak örültem volna, ha nem találnak semmit!

Nekem is ott van, picit még lejjebb... középen fáj, de mostanában inkább bal oldalon...

07c4c3100a107d2ebfd6741f691098c0.jpg

 

 

Egy ismételt nőgyógyászati kontrollon csak egy petefészek cisztát találtak, viszont felvetették a sérv lehetőségét. Én a gasztroentereológiára akartam eljutni, az emésztési gondok miatt, de így lett előbb sebészet a dologból.

 

A sebész orvos szerint nem elképzelhetetlen korántsem hogy valóban van egyedi ételérzékenységem is. Mint említettem, a diéta óta rengeteget javult az állapotom. Viszont sajnos a fájdalom visszatért... pedig semmit sem változtattam... jön-megy ez a fájdalom, mozgásra fokozódik, mikor fáj a hasam, akkor rossz az emésztésem, mikor nem fáj, akkor jó...

 

Megállapították, hogy kezdődő sérvem van és első fokú aranyerem (merthogy ezt is ajándékba kapjuk a babával! Mi sem természetesebb)

Mindaz amit előírt számomra kezdetnek: fekve a hasizmok megfeszítése és elengedése, valamint a jógát javasolta. Detralex napi 3x.

A napokban már kerestem is olyan jógát ami megfelelő lehet a célra, de nem volt mikor, ma viszont valóban belevágtam. Tegnap diagnózis, ma jóga. Szinte büszke vagyok! :) Babát letettem aludni a nagyágyunkon és ahelyett, hogy a szokásos módon nekiálltam volna takarítani, elmentem jógázni a szobájába. Igen, én mindig sertepertélek, amint kis időm van, nem pihenek... tudom, hogy kéne... !

10 perccel a vége előtt felsírt, akkor átvittem az ágyikójába, lekötöttem a rácsvédőt, hogy lásson, egy ideig hason fekve, mosolyogva nézte, mit csinálok, majd játszásiból a hátára fordult. KÖSZÖNÖM!!!

 

 

Köszönöm, hogy nem sírtál és hagytad, hogy befejezzem a jógát!

zalannez_1.jpg
 

 

A szülés óta tartó gyengeségemet nem sikerült teljesen regenerálni, számomra ez valahol szomorú és szégyenletes (pedig én tényleg rajta voltam, mielőtt a teljes pihenésbe csaptam volna át!), de végül is nem is bánom, hogy nem végeztem a tornákat, mert ez azért még csak fokozódhatott volna. 5 hónap alatt talán 4 hetet edzettem! Összeadva! Most még nem komoly, kezdődő sérvről van szó. Az orvos szerint, ha ilyen állapotban tudom tartani, akkor kihordhatok vele egy újabb gyereket, majd megműtik... feltételezem, hogy egy újabb terhességgel romló állapotra számít. Viszont, ha rosszabbodik már előtte, akkor meg kell műteni és csak utána lehetek újra terhes. Egyébként mostantól körülbelül egy év múlva már bőven abban a szakaszban lennénk, mikor már szeretnék ismét állapotos lenni, szóval össze kell szednem magam.

 

Egész pontosan így fogalmazott: "Ha kijön a sérv, akkor... ". Én ezt úgy veszem, hogy még nem alakult ki teljesen. Mégis mennyi panaszt okoz...

 

Mostantól nem foghatom a gyerekre a regenerálódásom elmaradását, még akkor sem ha éjjel-nappal rajtam lóg (most már éjjel-nappal együtt vagyunk, éjjel már velünk alszik, 1 hós kora nem tudom letenni, mert akkor sír... de meg fogom neki valahogy magyarázni, hogy cicukám, anyunak muszáj elvégezni ezt a pici kis jógagyakorlat. :) )

 

A tünetek valóban összefüggenek egymással, mert a beleket nyomva okozhat emésztési panaszokat, és most ezeket a tüneteket kell következő lépésként megfigyelem, jegyzetelni, milyen ételekre milyen panasz jelentkezik és végezni a tornát (és jógát). Egy hónap múlva megyek kontrollra.

 

 

Viszont valahol abban reménykedem, hogy ez az egész még visszafordítható.

Abban reménykedem, hogy tévedett.

 

Hogy csak nincs tisztában a szülés utáni hassal (ha ez lehetséges...).

 

 

Volt egy pocak torna kihívás a Facebookon most ezt is elkezdtem (a leírt módszerrel vizsgálva a hasizmok közötti távolságot: köldök felett 1,5 ujj kb. bár nagyon nehezen mérem, az is lehet, hogy 2? Köldök alatt vagy zárt vagy 1 ujj...). Nagyon óvatosan kezdtem neki, mert a bemelegítésnél már rossz a hasamnak, ezért a bemelegítés csak az orvos által előírt feszítés lazítás számomra.... és az intim tornát is ismét sulykolni fogom. Bevallom valóban lusta lettem e tekintetben idővel.

 

 

 

Elszántan ébredtem.

 

Túl akarok jutni ezen.

 

 

 

A sérv ugyanis nem visszafordítható állapot.... én remélem, hogy az enyém még az (tudom, diagnózisom van, de hadd bizakodjak, hogy tévedett!).

 

Pocaktorna naponta

Kis jóga heti 2x

Maximális odafigyelés

A cipekedés minimalizálása

 

Ezt a jógát végeztem ma, de plankek helyett mindig letettem a térdemet, felfelé néző kutya helyett pedig csak olyan kobrát végeztem, ahol max. a mellkas egy része emelkedik el és mindent, ahol hátra kell hajlítani, 50%-on csináltam.

 

 

 

Nagyon jólesett!!!!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://metalozott-angelocska.blog.hu/api/trackback/id/tr9111842409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.