Ez így nem mehet tovább

2017.03.28. 10:25

 

Kezdek picit belesüppedni az önigazoló magyarázkodásba. Persze, nagyon nincs időm magamra Zalán mellett, de azért vannak dolgok, amelyekre KÖTELEZŐ időt találni, ha törik, ha szakad. Csak haladnak a napok, hetek és a hónapok. Mindig elkezdek valamit, aztán abbahagyom, mert annyira nincs időm tartani egy rendszerszerű edzéstervet, hogy az brutális.

 

Picit kezdtem megint gondolatban is a rossz irányba elmenni, tudniillik, hogy nekem fogynom kell és előkaparnom nyárra a csini-bini testemet. Értitek? Szép nyári testet. És mégis kinek fogom mutogatni?! El is kezdtem diétázni, másképp edzeni, le is ment az első fél kg a tervezett kemény 2-3 kilóból, jól is éreztem magam a bőrömben, mígnem megláttam a fotókon, hogy milyen vékony vagyok már így is. Hova fogyjak? És hova feszesedjek? Szerencsére van egy anyám is, aki fejbe kólintott, nehogy fogyni akarjak, főleg, amíg szoptatok. És rá kell jönnöm, hogy már megint 2-3 hétig teljesen a külsőségek jegyében éltem, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, ami velem odabent van. Mert az bizony sokkal fontosabb, mint a kívülről szép test!!

 

Mert mint azt anno írtam, a szüléssel nagyon meggyengültem. Némileg ezen segített az idő is és a torna is, amit célirányosan erre végeztem. Nem vagyok elégedett ezzel kapcsolatban a kitartásommal (ha még nem olvastad, egyszer írtam arról is, mit gondolok a baba melletti edzésről és diétáról). Viszont még bőven van mit dolgoznom magamon, mert nem fog minden magától elmúlni.

 

 

pelvic_floor_illo_300x300_uk.jpg

 

Nap mint nap szembesülök azzal a ténnyel, hogy kihordtam és világra hoztam egy új életet.

Mit jelent ez? Pontosan azt, amit megannyi nőtársam számára. Gyengék az izmaim és most nem arra kell gondolni, hogy "jaj nagy a mama hasam" vagy ilyesmi. A hasizmaim alig vannak eltávolodva egymástól, bár biztosan ez a kisebb eltávolodás is rengeteget számít, ha a belső szervek megtartásáról van szó.

 

A valóságon nincs semmi szégyellnivaló, mert rengeteg szülés utáni nőt érint, csak valahogy ciki beszélni róla. Ciki beszélni arról, hogy sietni kell pisilni/kakilni, hogy küzdünk hol hasmenéssel, hol székrekedéssel, hogy alhasi fájdalmaink lehetnek, hogy előfordulhatnak ilyen-olyan nyomó érzések, aranyér, sérv stb. Szülés utáni állapotomhoz képest most szinte ihajj-csuhajj jól vagyok, mert a meggyengült testből már vajmi keveset érzek ahhoz képest, ahogyan eleinte voltam.

 

Most már jóval kevesebb a gondom, de én tisztában vagyok vele, hogy nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy teljesen felépüljek, visszaerősödjek és ha most nem teszem meg a kellő lépéseket, akkor egy következő terhesség nagyon sokat fog rontani az állapotomon.

 

Két terhesség között meg kell tenni mindent azért, hogy a megfelelő gyógytornával helyreállítsuk a korábbi, erős önmagunkat, mert különben csak rosszabb lesz minden.

 

 

ready-set-mamas-diastasis-recti-diagram1.jpg

 

 

Esetemben (és minden nő esetében, aki már szült) ez azt jelenti, hogy foglalkozzak többet a gátizom tornával (intim torna), a szétvált hasizmokkal, medencefenék tartóizmaival, ha még szeretnék gyereket, akkor pláne.

 

Előszedem a minimum 5 hónapra elegendő edzéstervet, amit megvásároltam és amit hamar feladtam. Utólag felmérve, az az igazság, hogy rájöttem, hogy tévedtem.... nem a programmal volt gond, hanem hogy én buta fejemmel kiegészítettem néhány gyakorlattal, amivel nem kellett volna, valamint nem tartottam pihenőidőket, mert gyerek mellett ugye siet az ember... remélem, ezúttal okosabb és sikeresebb leszek.

 

A másik pedig az, hogy itt az ideje ismét nagyjából (nem olyan szigorúan azért, mint terhesség alatt) tartanom magam a 180 gramm szénhidrát diéta szabályaihoz, mert egész nap teljesen rendszertelenül eszek és az utóbbi időben emiatt nem vagyok jól. Belesüppedtem ezt illetően a "szoptatás alatt bármit és bármennyit ehetek, nem hízok" hibájába. Csak közben nem tartom karban a vércukromat, az inzulinrezisztenciámat és veszélyeztetem önmagamat, ahelyett, hogy már készülnék gondolatban arra, hogy jön majd még kutyára dér..... A következő terhességem alatt szeretném elkerülni az inzulint.

 

Még mindig tehát ott tartok, hogy nem az a fontos, hogyan nézünk ki, hanem hogy mi van belül. Csak mi felelünk az eredményekért, netán azok elmaradásáért.

A bejegyzés trackback címe:

http://metalozott-angelocska.blog.hu/api/trackback/id/tr3312379025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.