Teljes készültségben

2016.05.08. 12:45

Eljött a nagy nap... vagy mégsem? :)

 

Az utóbbi hetekben többször is hittem, hogy "na majd most"...  "na most kezdődik talán valami". Mára viszont - a kiírás napjára - ez átment egy teljes nyugalomba. Nem kalkulálok, nem filózok, most már úgysincs sok hátra, jön, ha jönni akar :) és fog! 

Kaptunk ugyebár plusz egy hetet, mert a cukrom rendben és a babának is minden értéke rendben. Túlzottan is tökéletes kis apróság lesz ^_^ úgyhogy doktor bácsi nem zavarja ki túl hamar kényelmes lakhelyéről. Egyes helyeken ezt már a 37-38. héten megteszik inzulinosokkal jó értékek mellett is, én elmehetek 41-ig. Éljen! Tudtam, hogy itt kell szülnöm és nem csalódtam eddig.

 

Eddig pontosan soha nem beszéltünk a szülés módjáról az orvosommal. Csak a 2 nappal ezelőtti vizsgálaton, miután szembe jött velünk egy aprócska lehetséges gond, közöltem: nem szeretnék császárt. Válasza az volt, hogy ő sem. Úgyhogy ezt ennyivel meg is beszéltük. Ezt amúgy is tudtam, számára a császár csakis életmentő műtét lehet, viszont akartam, hogy tudja, hogy én nem szeretném ezt a lehetőséget.

 

Miért akartam, hogy tudja? Két oka van.

Az egyik az, hogy számos kismama vagy újdonsült apuka (pl. az ételfutárom...) történetét hallgattam végig ezekben a hónapokban, egy részük már túl volt a császáron, egy részük még előtte állt, de a közös ugyanaz volt bennük: a szüléstől, a szülési fájdalmaktól való félelem és a fellélegzés, hogy végül császárral (több esetben programozottal) szülhettek.

A másik pedig az állandó kérdezgetésem több oldalról is, hogy nem félek-e a szüléstől. Még a védőnőm is így kezdte a legutolsó látogatásakor: "Gondolom, ahogyan közeleg a nagy nap, úgy növekszik benned egyre a félelem". Válaszom: "Nem."

De megkérdezhettem volna tőle azt is, hogy miért akar ijesztegetni? Nem igaz?

Mindezek alapján bennem kezdett olyan érzés kialakulni, hogy az orvosok talán azt gondolják, a legtöbb kismama inkább császárral esne túl a dolgon (most nem beszélek azokról az esetekről, amikor valóban szükség van rá, ne értsetek félre!) és én nem akartam, hogy véletlenül is ezt gondolják (ezzel estlegesen növelve az esélyeit).

 

Nem félek

Bármily furcsa is, bennem nincs semmi félelem a természetes szülés iránt. Úgy vagyok vele, hogy évezredek óta ezt csináljuk, több milliárdan megszülettek már, anno az anyák tizenpár alkalommal csinálták végig ezt az egészet, akár évente szülve az újabb és újabb gyermekeket (és nem azért, mert nem tudtak védekezni, hanem mert olyan nagy volt a csecsemő- és gyermekhalandóság, hogy erre kényszerültek) és lám, az emberi faj még nem adta fel, még itt van, még nem mondta azt, hogy ez a fájdalom olyan kibírhatatlan, hogy soha többé! Szóval, olyan rossz nem lehet :) tudom, hogy nem minden esetben van így, sokaknak szörnyen fáj. Múlt héten volt talán, hogy valaki üzenetben megírta nekem, hogy milyen rossz élmény volt a szülése, én pedig megköszöntem az információt, de bocsánat, talán nem egy mindennapos kismamát kéne ezzel elriasztani... szerencsére nem tudott...  ;) szerencsére van mellettem pozitív példa is, édesanyám, akinek 3 könnyű és gyors szülése volt. Én az ő példájára támaszkodom gondolatban.

Olyannyira nem félek a természetes szüléstől, hogy még csak gondolkozni sem szoktam rajta. Tudom azt, ami információ véletlenül szembe jött velem a hónapok során - és ebből volt dögivel. Tudok annyit, amennyit tudnom kell, tudom, hogyan fog lezajlani, tudom, mivel jár, a többit pedig tudni fogja az orvosom és a szülésznő. Nekem itt nincs gondolkozni valóm, csak csinálni kell, haladni a dologgal! (Sajnos azt már nem mondhatom el magamról, hogy egy esetleges császártól sem félnék.)

 

Férjem is jobban izgul nálam .... :D :D :D

 

Ma töltöm a kerek 40. hetet, így most már tényleg bármikor jöhet. Maximum 1 hét és itt lesz :)

 

Teljesen felkészültnek érzem magam. Nagyon várom / várjuk már!

 

Visszaszámlálás

2016.04.09. 11:25

Ha nem beszélt félre a dokim, akkor mától visszaszámláljuk az utolsó hónapot és legkésőbb május 8-án babázunk. Izgiiiii :)

 

Pörgő baba talán végre abbahagyta a pörgést és beállt fejjel lefelé. A héten úgy volt. Bár ma éjjel megint kicsit megkínzott, és esküszöm, buksi gömböt éreztem felül, pár órát nem is aludtam (szám szerint 3-at) az igen erős mocorgása után, de mire kialudva felébredtem, már fent rúgott. Jajj :)

 

Tegnap, sietségünkben előre hozva (mert cukor miatt úgy döntöttek, többet vizsgálnak, ezért holnap utazom) megvolt a pocakos fotózás. Szerencsére Zoli is el tudott jönni. Egyedül ehhez kevés lettem volna :) A képekből majd mutatok Nektek is :)

 

hú, nehéz hetem volt. Mos, takarít, takarít, takarít.... kertészkedik, mos, mos, kertészkedik, és ma megint mosok mosok takarítok. 

 

Meglátjuk ezt az egy hónapot... mert ha mégis jó lesz a cukrom és nem lesz más komplikáció sem... vajon módosíthatják és mégis túlhordhatom?

Nem hiszem azonban, hogy erre sor kerül. A cukrom az utóbbi héten is romlott, két egymás utáni napon mértem 7 vagy kicsit afeletti értéket étkezés után 1 órával. 5.5 - 6-ról emelkedett meg ez az érték, pedig a reggel 13 egységre emelt inzulin pár hétre rendet tett. Úgy látszik, kezd kevés lenni. A diabetológusom 6.8-ig tartja elfogadhatónak, de mielőtt a szülészhez rohannék, először csütörtökön betelefonálok diabra, mi a véleményük. Befektetni szerintem csak akkor kell, ha 8 felé haladok... 

 

Befeküdni nem szeretnék, mert akkor összes mozgásterem egy kis udvar lenne és valószínűleg nagyon unatkoznék. Sok rémhír is terjed, hogy az ország legtöbb kórházában a cukros menüben fehér kenyér van, szétfőtt fehér rizs és krumpli, ráadásul csak napi 3 étkezés és nincs korai kezdés, későn befejezés... de laikus húgom elmondása szerint Mohácson korpás zsemlét kapnak és sok zöldséget és főzeléket husival. Reméljük. Mindenesetre én már betáraztam a diétás kekszekből és lesz otthon a fagyasztóban kenyér, hogy tudjanak behozni. Anyu ma elvileg vett nekem 2 rúd kolbászt is. Nagy étkű vagyok, na.... :)

 

A kilók most pattannak felfelé, 13-14 kg hízásnál tartok (de még jól tartom magam, sokan dicsérnek :))) ), a lábam fáj (tegnapi fotózáson 2 vastag cövek volt.... ), de még mindig szinte (vagy teljesen ) csak a hasam hízik. Zoli szerint a héten már látszik, hogy dagad a lábam és én is látom. 

Derék egy hónap alatt 8 centit, köldök alatt 2 centivel pedig 5 centit nőtt. 

Ezenkívül még májfoltok lettek a homlokomon, de tojok rá :))

 

Edzés ugyanúgy nincs, tegnap is 4-szer jöttem fel a harmadikra, az utolsó két alkalom igencsak megviselt :D  

Nem is lenne mikor... de ingerenciám sincs rá, maximálisan eleget mozgok.

 

Mivel egy héttel hamarabb leutazom, elkezdhetem időben a homeopátiás bogyókat. Nem akartam addig, nehogy még itt legyek és emiatt beinduljon a szülés. De így már ok lesz. Szupiiii :)

Frissítés

2016.04.01. 08:03

Amiről ma írok:

- diéta

- edzés (ami nincs és mégis van :) )

- kerti munkák

- gyerekszoba

- súlygyarapodás

- ételrendelés

 

uj_kep_26.bmp

 

Az utóbbi idők aránylag jól teltek a diétával, de az energiám fogytán és nehézzé vált a változatos étkezés, mindennapos főzés, de végül még 2 naponta sem sikerült odaállni... szerencsére még időben pakoltam ezt-azt a fagyasztóba a gyermekágyas időszakra, ezt nem is tudtam volna az utolsó hetekre hagyni. Már csak 2 tervem van a fagyóba (lenne több is, csak leszűkítettem), amiből lehet, hogy csak 1 fog megvalósulni...

 

Az utóbbi másfél, de az is lehet, hogy 2 hónapban a mozgásigényemet tökéletesen kielégítette a napi kis boltos körúti séta, ami max. 1 óra, vagy sokszor csak fél, ha nem kell sok mindent vennem vagy fáradt vagyok. Aztán mindig elsokallok és cipelhetem fel a harmadikra a pakkokat, ezzel az erősítés is letudva :) Zoli meg mérges rám, hogy cipekedek és igaza van, bocsánat... igen, nincs külön edzésem és el sem tudnám képzelni, emellé mikor. Ha leülök, egyből lábat polcolok, mert fáj. Ma nem lesz nagy melózás csak kis séta, mert bizony nem volt jó álmom túlhajszolás ügy(elet)ileg. Jobb hallgatni a megérzésekre :)

 

is-it-safe-to-climb-stairs-while-you-are-pregnant.jpg

 

Mindez nem panaszkodás, csak az élethelyzet leírása :) nem érzem tehernek az állapotomat, csak egyes napokon nem könnyű, más napokon úgy érzem, lapos a hasam is :)

Néha napi többször is fel kell jönnöm a harmadikra, tegnap pl. 4-szer és bizony az utolsó (inkább az utolsó 3... haha)  már igen nehézkesen megy. A héten kifejezetten sokat talpaltam, mert mivel 2 hét múlva leutazok szüleimhez (onnantól "mindennapos" leszek, vagyis 37. betöltött héttől bármikor jöhet a baba, ami cukrosoknál 37.-38-39. héten nem ritka), összeállítottuk a babaszobát, mindent kimostam, kivasaltam, eltettem...

 

Aktívabban kivettem a részem az itthoni takarítási munkákból is és bizony a kerti munkák is elkezdődtek. Az utóbbi két hétben a metszésben segítettem (ezt tavaly egyedül csináltam, akárcsak a permetezést), főleg lentről dirigáltam és lentről vagdostam, csak mikor férjem eltűnt picit, akkor másztam fel a létrára, kaptam is a fejemre :))) valamint kapálgattam kicsit a virágaimat és ültettem újakat. Hétfőn végre elvetettem kétféle retket és egy kis petrezselymet, az ágyások előkészítése, a gereblyézés nem esett jól a hasamnak egyáltalán, így a holnapi nagyobb veteményezést lassabbra kell vennem. A rossz idő és felázott föld miatt idén 2 héttel később kerülnek a földbe az első magok és hagymák. Most répa, vöröshagyma, fokhagyma, gyöngyhagyma, hamarosan krumpli, aztán uborka, cukkini, batáta, sütőtök és kétféle sárgadinnye. Paradicsom akkor lesz, ha kinő az évelő. Talán sokat nem hagytam ki a felsorolásból.

 

Alig várunk valami ilyesmit, mindig megakad a szemünk a gyerek kertészeti eszközökön... :))

gardening-with-your-children-from-seedling-to-harvest.jpg

 

Úgy volt, hogy Zalán miatt (mert így hívják a babát :)) ) idén kevesebbet csinálunk, tavaly rengeteget kapáltam és gyomtalanítottam folyamatosan, de idén babástul férjem nem akar kiengedni, nehogy megcsípje egy méhecske vagy megharapja a szomszéd kutya vagy egy kóbor eb. Aztán mégis mindösszesen csak pár növényt húztunk ki a listából, pl. a borsót és babokat. Meglátjuk, mennyire tud majd férjem kijárni, azért remélem, hogy sikerrel jár. Én úgy terveztem, hogy hordozókendőstül korán reggel és este azért biztos tudnék ezt-azt.... :)

 

onlinefood.jpg

 

Térjünk vissza az étkezésre. Pár hideg koszt, húsmentes napok (mákos tészta, tojás...) és belefáradós főzés után éreztem, hogy megoldást kell találnom. Az ételrendelés mellett döntöttem utolsó itteni 3 hetemre (amiből már csak 2 maradt). Méghozzá olyan kell, aminek kiszámolt a szénhidrát tartalma. Az országban rengeteg ételfutár szolgálat és jó konyha van, de sajnos Kalocsára csak és kizárólag a Teletál szállít és azon belül is csak az Update-nek vannak kiszámolt ételei. Lázongtam picit, mert fent vannak az összetevők és nem szeretnék ízfokozókat és egyéb mű dolgokat, de végül győzött a fáradtságom. Ez van... Remélem, megértitek. Végülis nagy a kínálat és ebből aránylag jól ki tudok választani olyat, amiben nincs sok adalékanyag és a fehér liszt nincs a lista eleje felé. Az első 3 napi kifejezetten nagyon finom és kiadós volt. Túlságosan is. A vércukrom utána alacsony!

Egyre jobban kívánom az édeset, tele a szekrényem teljes kiőrlésű cukormentes kekszekkel és egyre gyakoribb az édes purpur szelet is itthon, valamint a purpur pogácsa. Sajnos a helyi kínálat szó szerint 99%-át nem tudom megvenni. Kenyérben most az aldiban kapható Wellness cipónál kötöttem ki, nem emeli a cukromat. Slamposodik az étkezésem, ezért számomra életmentő, hogy minden nap teljesen más főtt ételt ehetek ebédre anélkül, hogy meg kellene vásárolnom az alapanyagokat (és csak egy részét használnám fel ugyebár), megfőzni és végül mosogatni...

 

uj_kep_27.bmp

 

Ezzel a kettővel (a tűzhely előtt ácsorgással és a mosogatással) az említett lábfájás sem jön jól össze. A 16. héttől, vagyis immáron 19 hete (akárhogy is, ez majdnem 5 hónap) alszom felpolcolt lábbal, de ettől a héttől dupla olyan magasra kell polcolnom, különben fáj. Férjem szerint rossz rám nézni, hogy így alszom, de nekem kényelmes és nem fáj tőle semmim. Ellenben, ha nem teszem magam alá.... akkor csípőtől lefelé leszakadok. Jó így tehát. 

 

A heti talpalás meghozta az eredményét: hirtelen majdnem másfél kilót híztam annak ellenére, hogy diéta óta 2 hónap alatt 0,5 (max. 1) kilót híztam (diéta előtt havi 2 kilót!). Bizony, bizsereg a lábfejem, ha ráállok. Nem hiszem, hogy a három Norbis ebéd vagy a Húsvét okozta, mert süteményevés híján nem is lett volna mivel elsokallnom. Sonka-tojásból sem ettem degeszre magam.

 

Hát, ez van. Vizesedés rulez :) Majd kiderül, hogy hol áll meg a mérleg nyelve, ezen most már kár idegeskednem. Egy biztos: centiben még mindig alig növök, sőt, a combom fogyott egy centit, szóval komolyan nem értem, hová megy :)) Ja de... Zalánba :) nade azért nem másfél kg egy hét alatt :)

 

Többet nem kell Kecskemétre utaznunk, így egy nagy tehertől szabadultam meg. Nagyon rázós az út odafelé, egy szétesett, útnak nem nevezhető valamin kell haladni, tegnap hátulra ültem és a rázós résznél lefeküdtem bal oldalamra, így szegény Zalán nem rázkódik bennem (szó szerint érezni, ahogy szegény odabent nem találja a helyét), megjártuk az endokrinológust is és a diabetológiát is. Szerencsére már csak 6 hetes kontrollra kell visszamenni, szülés után azonnal elhagyhatom az inzulint, folytatni kell a számolást, de kicsit lazíthatok a minőségen, csak a cukrot kerüljem. Így szól az utasítás :)

 

Hétvégén irány Mohács és hétfőn újra látom őt... :)

Cukros diéta tapasztalatok

2016.02.19. 08:44

Féltem, hogy 160 CH-ra (vagyis napi maximum 160 gramm szénhidrátra) ítélnek, mint a legtöbb kismamát, de szerencsére nem így történt. 180 CH-t kaptam, mégpedig ezzel a felkiáltással: hisz maga úgysincs elhízva!

Hát és még ha tudnák, milyen gyors az anyagcserém.

 

Fogyás

Én pontosan tudom, hogy nem vagyok elhízva. És az első 2 hét eredménye alapján abszolút érthető, hogy anno miért nem éreztem jól magam, mikor 120-at, aztán 160-at erőltetett az endokrinológus és miért nem hozott eredményt: még 180-on is fogyok.

 

Történt, hogy az új diéta első héten lement majdnem 1 kg. Minden nap írom már a kalóriákat is és folyamatosan emelem, mert láttam az eredményt a mérlegen és nem voltam kibékülve a fogyással. Korábban kevesebb kalóriát ettem, de több szénhidrátot.

Így eljutottam odáig, hogy napi szinten átlag 2400-2700 kalóriákat eszek. Ennek köszönhetően kicsit visszatöltődtem, de az elvesztett 1 kilogrammot még mindig nem szedtem vissza teljesen és napok óta stagnál a súlyom. Sőt, ma ismét lejjebb ment a mérleg! Pontosan ott tartok súlyban, ahol 1 hónappal ezelőtt, pedig elvileg most kéne a legtöbbet, heti fél kilót híznom (mintha ezek az előírások mindenkire ráhúzhatók lennének... nem azok :) )

 

Így hát ma eljutottam arra a pontra,

hogy nem érdekel :)

 

Jobb dolgom is van annál, minthogy a súlyom miatt aggódjak és stresszeljem magam feleslegesen. Én mindent megteszek, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyaggal ellássam a babámat és meglegyen a kalóriabevitel is. Mivel jobb esetben is heti 1-2 edzésem van és nap közben ultra lassú, totyogós 15-30 perc séta odakint (igazából csak arra jó, hogy oxigént gyűjtsek), nem mondható el, hogy a fizikai aktivitásom miatt megnőtt az igény.

 

cut-calories-diet-400x400.jpgMost, hogy bevetettem nem csak a nap közbeni kis kolbász/tojás/sajt/tejföl és egyéb nyalánkságokat, hanem már este is leültem kis tepertő/kolbász/sajt kombóval mintegy végső áldásként és végre nincsenek falási rohamaim, minek érdekeljen a dolog, nem? Főleg, hogy azt mondták, normális az is, ha most fogyni kezdek a diéta miatt.

 

Lehet, hogy amúgy is leállt volna a hízásom, mert én másoktól eltérően a terhesség elején híztam rengeteget. Másoknál pont fordítva történik. Aztán még persze várjuk ki a végét, még belehúzhatok :)

 

 

Érdekes, hogy közben a pocakom duplájára nőtt az elmúlt két hétben. A baba heti 200 grammot hízik jelenleg.

 

A diéta és a számolás

Mindent szépen jegyzetelek. Hiba csak 1-2 alkalommal csúszott a rendszerbe, mikor előbb ettem, utána írtam. De akkor sem volt súlyos.

Nem jött be az eredeti sablon eloszlás (nem lehet sablont húzni különböző emberekre!), így a reggelit le kellett csökkentenem, mert nagyon megemelte a cukromat. Ezt követően viszont ebédre már mindig hipóztam, 3,5 körüli értékekkel remegtem, amit 2 órás kipihenés követett. Az utóbbi napokban pedig már az uzsimból is 2 van, így délelőtt kb. 1,5, délután 2 óránként eszem. Az is sarkallt erre a döntésre, hogy kiderült, az utóbbi 3 hónapos átlagos vércukor szintem kritikusan alacsony volt, ami azt jelenti, hogy rengetegszer hipózhattam, ez pedig magyarázza az állandó éhségérzetet, gyors kajálást türelem nélkül és az éjszaka 3-kor történő ébredést (mikor éjjel esik le a vércukor szint túl mélyre, a máj glükózt szabadít fel mintegy életmentő kísérletként és ez olyan hatással van rád, olyan erős, hogy megérzed és felébredsz).

 

Jelenleg ilyen eloszlással étkezem:type-1-diabetes-carb-count.jpg

  • reggeli: 25 lassú CH
  • tízórai 1: 15 lassú CH
  • tízórai 2: 15 lassú+gyors CH 
  • ebéd: 50 CH (nagyrészt lassú, néha részben gyors)
  • uzsonna1: 15 lassú vagy lassú+ gyors CH
  • uzsonna2: 10 lassú vagy gyors vagy lassú + gyors CH
  • vacsora: 30 lassú CH
  • utóvacsora: 20 lassú CH

Összesen: 180 gr CH

 

 

Ezzel az eloszlással sikerül állandóan normális szinten tartanom a vércukor szintemet. Nem mondom, hogy minden nap jól vagyok, de sokkal jobban érzem vele magam. Éhezés nem kínoz legalább! Diabetológián elmondtam, hogy így esik jól és azt mondták, ügyesen magamra alakítottam, jól tettem.

 

Magas cukor

Az ember azt gondolná, hogy ha vannak alacsony cukraim, nem kell az inzulin. Én is, férjem is, anyósomék is meglepődtek először, mikor kiderült. Viszont a mérések azt igazolják, hogy szükségem van rá, mert fel tud menni a cukrom. És utána pont azért megy le... Viszont tényleg hasznos a napló, mert vezetni tudom azt, mely ételeket nem bírok.

 

Sajnos rengeteg olyan ételről derült ki, hogy magas cukrot okoz, amiről nem is sejtettem.

Legkritikusabb ilyen szempontból a zabpehely, amiről írtam.

Szomorúan tapasztalom viszont, hogy semmilyen lisztből készülő kenyereket nem bírok, még akkor sem, ha én magam készítem el. Felviszi a cukrot.

 

bread_and_grains.jpg

 

Egy esetben nem viszi fel: ha nem rá alapozok, hanem csak mellékesként eszek kicsit belőle. Van, akinek rosszat tesz a paradicsom, nekem nem. Így pl. fogok sok paradicsomot és az kitesz a szénhidrátokból mondjuk 7-8-at (én mindent mérek, nincs olyan, ami nem mérős!), más zöldséget is beszámolok és a maradék 15 már lehet kenyér. De ha 25-öt szerzek akár általam készített alacsony CH-s, magvas graham kenyérből, még az is határ fölé viszi. Hogy a rozskenyérről ne is beszéljek... 8,5-öt mértem azután, hogy utaztunk és pulykás szendvicset ettem az autóban hazafelé. 3 egység inzulin kíséretében. (reggel 12, délben 3, este 3 egység)

Sok ételt kizártam, nem merek enni barna rizst sem, mert tömör szénhidrát még akkor is, ha a glikémiás indexe alacsonyabb a fehérénél. A krumpli abszolút vesztes és még sorolhatnám, de szerintem felesleges.

Nagy nyertes a korpovit, az árpa, a kuszkusz a hajdina és az lenne a sárgaborsó főzelék (csak ez utóbbi sajnos valóban hasfájást okoz, így nem bejövős... :) ). És persze a zöldségek és még a gyümölcsök mértékkel.

Jól bírtam még a Rédei-féle teljes kiőrlésű tönköly tésztát.

 

 

Már csak 290 szúrás...

2016.02.04. 14:55

Hirtelen döntést kellett hoznom ma. És én meghoztam...

Most próbálok felocsúdni. Holnap kezdem a szurkálást...

123-sp-insuline-diabetes-170-06.jpg

Ma voltunk a diabetológián. 1 hete még úgy voltam vele, csak elmegyek megtudni, mit javasolnak, hogy két különböző véleményt össze tudjak hasonlítani és utána majd dönteni. De a héten mértem egy rossz cukrot reggeli után, ami ledöbbentett, mert eddig mindig jók voltak az étkezések utáni cukraim! Ma 60 perccel reggeli után (ami kb. 30 gramm szénhidrátot tartalmazott) pedig 7,9-et mértem :( kínomban mosolyogtam, de az események után már nem tudok mosolyogni. Majd mosolygok, ha végre a kezemben foghatom az egészséges babámat.

 

A diabetológián elutasítják azt a gyógyszert terhesség alatt, amit az endokrinológus szedetett, a Meforalt, mert áthatol a placentán. Ezt én amúgy nem tudtam.... Egy héttel ezelőttig valóban jók is voltak az értékeim, de szombat óta reggel és este is szednem kellett fél tablettát (endokrinológus javaslatára) és elkezdtek romlani az értékeim. Szerintem van összefüggés... de valójában azért utasítják el, mert szerintük sokkal több a hiperaktív, figyelemzavaros, diszlexiás gyerek a Meforallal és Metforminnal terhesség alatt kezelteknél. 3 hónap után legkésőbb el szokták hagyni, úgyhogy most, hogy lassan a harmadik trimeszterbe lépek és még mindig szedtem, először is meglepődtek, majd azt mondták, vagy elhagyom a gyógyszert és bevállalom az inzulint, vagy pedig szedem a gyógyszert, de akkor a diabetológián nem fognak kezelni. A döntésemet pedig tiszteletben tartják. Én nem akartam húzni a dolgokat, mint a rétestésztát és hetekig kísérletezni magamon és a babámon, ezért ott helyben meghoztam a döntést: bevállalom a biztonságot, látom, hogy romlanak az értékeim, nem kérem a gyógyszert, hanem kérem a diabetológiai ellátást. Még ha ilyen kellemetlen is...

 

180 gramm lehetőleg lassú felszívódású szénhidrátot kell ennem a következő felosztásban:

  • reggeli 30 gr
  • tízórai 20 gr
  • ebéd 60 gr
  • uzsonna 20 gr
  • vacsora 30 gr
  • utóvacsora 20 gr

 

És mivel adok inzulint is napi 3-szor, reggeli, ebéd és vacsora előtt 20-30 perccel, ezért mindenképpen ki fogom számolni, mit eszek, mert innentől nagyon nem játék a dolog...

 

Kaptam ingyen készüléket, első ampullát és pár tűt (ha nem vettem volna múlt héten új vércukormérőt, azt is adtak volna ingyen... de én nem gondoltam, hogy inzulinos leszek!), megmutatták, mennyi az, amit reggel magamba szúrok, csak úgy húzott a levegőben hosszan a csík... egy picit ijesztő. És az az 1 cm-es tű! Kérte, toljam le térdig a nadrágomat, mert most megmutatja, hogy nem fáj, ha megszúrja a combomat (megbeszéltük, hogy én terhesen kizárt, hogy hasba szúrjak...). Beparáztam teljesen. Jajongtam, fogtam a fejem, kész voltam, hogy most micsoda fájdalmat fogok átélni. Aztán mondom egyszercsak, na jó, jöhet! Biztos? Biztos! Tuti, hogy nem leszek rosszul? (hiába, rajtam volt a pánik, ettől lehet, hogy ő jobban bepánikolt). Nem, jöhet... és akkor belém szúrta és nem éreztem semmit. Megnyugodtam :)

 

Lehetett rá számítani, hogy ez lesz. Mégis, mikor utoléri az embert, akkor olyan, mint derült égből a villámcsapás. Erre nem lehet felkészülni.

Hercegnő tészta

2016.02.01. 16:24

Nem is tudom, milyen nevet adjak ennek az ételnek, úgyhogy a hercegnő tészta tökéletes lesz :) a csirkés-brokkolis sajtos vajas tészta csípősen picit hosszú lenne, nemde? :)))

Terhesség óta nem eszem csípős ételeket, de most csak ez a tészta volt itthon és naaaaagyon jó választásnak bizonyult. Nem túl csípős, de azért első falatra meglepett! Enyhe pikánst ízt vitt pluszban az ételbe! Talán ALDI-ban vettem még.

 

Nagyon finom!

Rákattintva nagyobban is láthatod

csirkesbrokkolis.jpg

 

Hozzávalók 3-4 adaghoz:

  • 500 gr csirkemell
  • 1 fej brokkoli
  • 100 gr teavaj
  • 1-2 dl tej és kb. 2 dl víz
  • só, frissen őrölt bors, fehérbors
  • durum tészta - ez bármilyen formájú lehet, csavaros vagy spagetti, esetemben csípős tagliatelle :)
  • reszelt sajt
  • kis doboz tejföl

 

Elkészítés:

  • felkockázzuk a csirkemellet és zsiradék nélkül megpirítjuk nagy lángon egy vastag falú serpenyőben (ez egy fedős kerámia wok), ha nem áll megfelelő rendelkezésre, amiben nem kozmál oda és tapad le, akkor minimális zsiradékot tegyünk alá
  • dobjuk rá a 100 gr teavajat (lehet 125-ös darab is, ettől csak finomabb lesz, ha nem eszed sok tésztával, nem gáz ;) )
  • öntsünk rá 1-2 dl tejet és kb. 2 dl vizet (ez attól függ, mennyi tésztát fogsz megfőzni, minél többet, annál több folyadékot szív be, de inkább ellenőrizd és önts rá félúton, minthogy tocsogjon és sűríteni kelljen - én pont eltaláltam a mennyiséget :) )
  • az apró rózsákra bontott és megmosott brokkolit dobáljuk rá
  • sózzuk, borsozzuk, mehet rá fehérbors is
  • tegyük rá a tésztát (ennél a pontnál fényképeztem a bal oldalit, mint írtam, én egy pikáns ízesítésű tésztát használtam, de sima durummal is jó)
  • szórjuk meg némi reszelt sajttal és keverjük az egészet össze
  • forraljuk fel, majd fedő alatt lassan főzzük puhára
  • végén kenjük meg a tetejét egy kis doboz tejföllel, szórjuk meg még sajttal és pár percre fedjük le, amíg ráolvad a sajt

 

Jó étvágyat!

 

 

Hát ennyi volt?

2016.01.30. 15:18

Babuci nagyon jól elvan, csak anya van legyengülve. Ő egész nap élvezkedik. Az utóbbi napokban feltűnt, hogy ha elkezdek enni, elkezd mocorogni :) vajon tényleg érzik az ízeket? Igaz, hogy rángatják a köldökzsinórt? :) férjem szerint biztos boldogság hormonok szabadulnak fel, mikor eszek és ez babucinak is jó érzés. Igaza lehet. 

 

pocakfoto_1.jpg

Még azt vettem észre, hogy délután és éjszaka van egy pörgősebb periódusa. De nem mindig ugyanúgy. A várandósság vége felé nem árt majd megfigyelni, mert az első hetekben idekint is ilyen lesz a napirendje :)

 

Úgy látszik, volt 2 jó hónapom. Sajnos 3 hete ismét nem tudok edzeni. Annyira szeretnék! Gondolkozom a kompromisszumos megoldásokon, vajon mihez kezdhetnék, de amíg a rövid séta is legyengít és hasfájást okoz, addig sajnos csak a gondolkozás és az agyam tornáztatása marad.

 

Rengeteg magnézium-citrátot fogyasztok. 

 

Még azért nem adom fel, hátha pár héten belül jobb lesz és zöld utat kapok. Addig is valamit jó lenne kitalálni, mert a sok mozdulatlan fekvés vagy félfekvő helyzetben fekvés (és telefon nyomogatás... ) kezdi megmutatni magát csípő-, comb- és derékfájdalom formájában. 

 

Már azon töröm a fejem, hogy a jövőben szívesen tartanék kismama tornát :) annyit tapasztalom, mit nem szabad, hogy profi leszek belőle (persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű).

 

Pozitívum, hogy egyre javul az alvásom. Még mindig felébredek éjjel, de a korábbiakkal ellentétben 1-2 óra elteltével vissza tudok aludni. Előfordul, hogy 11 óra fekvésből kihozok 8-9 óra alvást és végre nem egy kezemen számolom, hogy hányszor sikerült! Karácsonykor kezdődött, így elmondhatom, hogy augusztus óta 6 alkalommal sikerült ily módon kialudnom magam. Ma éjjel nem magamtól ébredtem. Az utcán randalíroztak. Hirtelen azt sem tudtam, milyen nap van, minek alszom, miért ébredek. Rosszul esett, és babucit is megviselte. Először forgolódott, aztán rúgdosott, végül kifeszítette magát bal combtő (oda sugárzott) és jobboldali bordák között. Picit sajnáltam szegényt. 2 óra múlva fél 5-kor végre visszaaludtunk...

 

Az autózást ugyanolyan rosszul viseli a hasam, mint az edzést. De sajnos most másfél héten belül 4 nagyobb út vár ránk orvosi vizitek miatt. Tegnap megvolt az első. Mára gumiköteles ülőedzést terveztem, de per pillanat már tudom, hogy felejtős.

Szar anyaságom margójára

2016.01.26. 13:08

Történt valami tegnap, ami nagyon rosszul érintett... most pedig dől a lavina, ami már egy ideje tornyosult. De ne higgye senki sem, hogy ideges vagyok. Egyszerűen ki kell írnom magamból a gondolataimat, aztán lépek tovább. Kár mások hülyeségén idegeskedni.

 

Biztosan nem tudok még mindent. De előre figyelmeztettem a férjemet, hogy ha egy pillanatra is olyanná válnék majd szülés után, mint amilyen nőkről írok a posztomban, adjon egy maflást.

 

Az én családomban sehol sem láttam azt a példát, ami manapság minden irányból dől be. Két részből áll: panaszkodás és kioktatás.

 

Édesanyám 3 gyermeket nevelt fel, volt egy 5, egy 1 évese és egy újszülöttje egy időben. Soha nem volt gondja és a mai napig úgy emlékszik vissza (és el is hiszem neki, mert ismerem a természetét), hogy egyáltalán nem volt megterhelő minket felnevelni, egyszerre mindenkire mindent megcsinálni. Nem volt nagy segítség a család részéről, nem tudott minket rendszeresen átadni valakinek, ő végzett mindent a háztartásban is, míg apu dolgozott. Húgom jelenleg a harmadik gyermekét várja, van egy 6 évese, egy 1 évese, és jelenleg 3 hónapja van vissza szülésig. Számára az anyaság öröm, soha nem hallottam panaszkodni. Az elsővel előfordult, hogy fáradt volt, de én egy nyikkanást sem hallottam tőle, csak annyit vettem észre, hogy bedőlt az ágyba vagy hulla sápadt volt, de csinálta, amit csinálnia kell. Nem kizárt, hogy lesz negyedik is náluk.

 

Húgom az egyedüli, akire tudok hallgatni és aki nem néz hülyének mindenért és nem oktat ki a kérdéseim és egyedi ötleteim miatt. A másik persze édesanyám. A családi támasz szerencsére megvan.

 

Valahol el kell gondolkoznom, hogy a jelenleg uralkodó helyzetnek nincs-e köze a nagy feminizmushoz... nagyon megváltozunk mi, nők.

 

Várandós nőként egyet biztos megtanulhatsz a többiektől, akiknek már van gyereke: már most szar anya vagy, pedig még meg sem szülted gyermekedet....

 

Sőt... még mielőtt teherbe esnél, már akkor tudatosítják benned, hogy bizony majd neked is szar lesz és te sem fogsz semmit sem jól csinálni és ez az egész milyen rossz, készülj fel.

 

Ez aztán az optimista pártolás ebben az örömteli időszakban, igazából pont erre a felkészítő hangulatra van szüksége egy nőnek, valóban...

 

Az utóbbi néhány hétben különböző csoporttagságaim révén jutottam el odáig, hogy most már kezd elegem lenni... folyton-folyvást azt látni az hírvonalamon, hogy mi minden rosszal jár ez az egész, kezdve onnan, hogy a terhesség tönkreteszi a testedet és mennyi terhességi komplikáció várhat még rád, egészen odáig, hogy a már megszületett gyerek a húsodat marja és néha csak simán lepasszolnád a fenébe!

 

Hiperdivatos ma az anyukák körében a folyamatos panaszkodás. Én azt meg tudom érteni, hogy biztosan néha az ember elfárad, biztosan néha jól esne egy nagyobbat szusszanni, mint amennyit a gyerek mellett lehet. Biztos nem fenékig tejfel minden, de szerintem vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tárunk a nagyvilág elé. És a gyerekről való folyamatos panaszkodást egy ilyen dolognak tartom. Biztos lesznek gyenge pillanataim, de nem hiszem, hogy azt minden emberre rá kell erőltetni és főleg nem a Facebookon, hadd tudja meg minden ismerősöm és rajtuk keresztül az egész világ, hogy a fenébe kívánom már a gyereket.... ez komoly?

 

Persze ezek az anyák lenézőnek tartják azokat, akik nem panaszkodnak folyton folyvást. Azt mondják, ugyanmár, ők is ugyanolyan nyomorékul érzik magukat és ugyanúgy néha a fenébe kívánnák a családot, csak olyan gőgösek, hogy nem mutatják ki, csak színlelnek! Egyrészt: honnan tudják, hogy így van? És még ha így is van, miért ne tarthatnák magukban? Hát nem anyai kötelesség lenne szépen csendben BÁRMIT eltűrni egy csöppségtől, aki minden percben rajtunk múlik? Aki csak most fedezi fel a világot, akinek te mutatsz meg mindent? Akinek az élete szó szerint TŐLED FÜGG? Nem ezt vállaltuk be talán?

 

Lassan ott tartok, hogy elzárom magam a világ elől úgy, ahogy vagyok, erre a visszalévő 3 és fél hónapra és az utána következő minimum 2 évre, hogy ne kelljen hallgatnom, hogy "készülj fel, hogy semmi sem fog jól menni", "jaj, hiába tervezel meg bármit, úgysem úgy lesz" (köszi!), "most aludd ki magad", "majd te is megtudod, milyen ez", "igenis a gyereket néha le kell passzolni, te is ezt fogod csinálni", "már most rossz a cukrod, milyen felelőtlen és lusta dög vagy".

 

Ja, ez az utolsó... hát, ez végleg kiverte nálam a biztosítékot. Az én történetem 6 évre nyúlik vissza. Ebben volt alacsony szénhidrát bevitel, 160 gramm szénhidrát diéta, paleolit táplálkozás és utána orvosi javaslatra ismét 120 majd 160 gramm szénhidrát. 4 éven át ebből a 6-ból csak arra gondoltam, hogy egyszer gyereket szeretnék, de nem jó a hormonrendszerem, hát sportolok és diétázok, mert az jót tesz és az orvos is azt kéri, nehogy hízzak, hanem sportoljak és diétázzak. Majd gondolok egyet, fogom magam, úgy döntök, saját kezembe veszem a dolgokat, mert láthatólag az orvosoknak nem megy és elkezdek enni, amit csak jónak látok. Eredmény? 3 hónapon belül terhesség. Ezek után még én vagyok a lusta dög és felelőtlen, ha a terhesség alatt nem akarom éheztetni magam, pusztán odafigyelek a minőségre és a mennyiségekre, de nem számolok ki mindent grammra pontosan? Persze ez is egy amolyan okos megmondó anyuka volt, aki szerint csak magamat védem, de senki sem fog nekem tapsikolni (nem is kell). Aki már a szülés előtt tudatosítja benned, hogy bizony te szar anya vagy!!

 

Szar anyaságom margójára ma a következő igencsak "egészségtelen" ételt ettem (ránézésre is tudom, hogy ez kb. annyi szénhidrát, mint amennyire szükségem van, a tésztát igenis lemértem, mert le szoktam és nagyon ritkán eszek bármilyen tésztát):

 

sütőben sült csirkecomb és pár karika répa, friss paradicsom

teljes kiőrlésű tönköly tészta, kis totu (a túrót nem bírom), tejföl, eritrit

image1.jpg

 

Tudom, hogy a bejegyzés kicsit kesze meg kusza. De a lényeg talán kijött belőle....

 

És most biztos páran továbbra is azt gondolják magukban: ugyan már, majd rájön!

De kérlek, kímélj meg a hasonló kommentjeidtől.

Egyszerűen nem vagyok kíváncsi arra, mi mindenre fogok még rájönni és miért lesz szar anyának lenni, miért nem fogok tudni semmit sem jól csinálni.

Tartsd magadban és lépjünk tovább.

Köszi

 

Szép napot!